Amikor valaki otthagyja a családját, gyerek, feleség, mondván, hogy ő mást akar. Ez még rendben is van, mert hiszem és vallom, hogy egy boldogtalan kapcsolatban vergődni fölösleges és energiaemésztő, illetőleg a -tévhittel ellentétben- a gyereknek is a legszarabb.
Apuka éli tovább az életét, csajozik, dug jobbra-balra, majd nem akad több nő, vagy belefásul.
És akkor hirtelen rájön, hogy a családját akarja vissza és ennek megfelelően minden létező fórumon hirdeti, hogy mennyire odavan a gyerekéért.
Értem én, hogy az ember felismerhet dolgokat, átértékelhet dolgokat, ha megvan benne hozzá a kellő érzelmi intelligencia és önreflexiós képesség, de vajon mennyire tükröz valós érzelmeket egy ilyen helyzet és mennyire üvölt belőle az, hogy az ember nem akar egyedül megrohadni és egy szar kapcsolatban még mindig jobb, mint egyedül?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.