Figyelem a körülöttem lévőket.
Figyelem, mennyien kergetnek illúziókat, hazudnak maguknak és a másiknak, sokaknak, egy életen át, mert a könnyebb ellenállás irányába kényelmesebb haladni.
Róluk írok és talán alkalmasint magamról is.
Olyan érzésekről, melyek nagy plénum előtt nem felvállalhatóak, mert betalálnak; mert érzékeny pontot nyomnak és az emberek, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanának, inkább megsértődnek, engem hülyéznek le.
Én akkor is leírom, amit látok. Nyersen, őszintén, egyenesen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.