Figyelem a körülöttem lévőket.
Figyelem, mennyien kergetnek illúziókat, hazudnak maguknak és a másiknak, sokaknak, egy életen át, mert a könnyebb ellenállás irányába kényelmesebb haladni.
Róluk írok és talán alkalmasint magamról is.
Olyan érzésekről, melyek nagy plénum előtt nem felvállalhatóak, mert betalálnak; mert érzékeny pontot nyomnak és az emberek, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanának, inkább megsértődnek, engem hülyéznek le.
Én akkor is leírom, amit látok. Nyersen, őszintén, egyenesen.
