kemény vagyok. Valaki, akinek nem fáj semmi. Aki marcona, odamondó és jól tűri a kritikát.
Tévednek. De még mekkorát. A legtöbb szerencsétlen flótást azonban meghagyom ebben a hitben, mert ahogy elnézem a viselkedésüket másokkal szemben a legnagyobb közösségi portálon, úgy hiszem, nagyobb biztonságban vagyok, ha nem fedem fel előttük valódi érzéseimet és személyiségemet.
Ráadásul olyan végtelenül szűklátókörűek és sablonosak, hogy a felét sem értik annak, amit mondok, pedig hasznukra válna. Ellenben remekül tudnak alázni, odamondani úgy, hogy a segghülye számára is napnál világosabb: folyamatosan önigazolnak. Ettől függetlenül kurvára fel tudom húzni magam rajtuk, mert a sok hasonszőrű lúzer előtt ezzel azt a benyomást tudják kelteni, hogy én vagyok a hülye, ők meg az okosak. ...és nincs nekem annyi időm, hogy a fél világot meggyőzzem, ezért inkább hagyom a hülyéket, főjenek a saját levükben, az élet majd megtanítja a leckét nekik.
Itt pedig elmondom mindazt róluk, magamról, amit valójában gondolok.
Köcsögök.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.